A barátom nem találta, amit keres. Femerült bennem a gyanú, hogy azért, mert nem keres semmit sem, és hogy ez pontosan olyasmi, ami sokakkal megesik. Tény, hogy némelyik anya kereste a lányát, néhány férj meg a feleségét, de egyetlen egy lány sem kereste az anyját, és egyetlen egy feleség sem a férjét.
Talán - mondták – álomba merültek a nagy felfordulásban egy ponton... egy másik szobában, egy dominókockán... Lehetséges - mondtam magamban -, de nem biztos.
Egy maskara rohant oda hozzám.
- Te vagy az? - kérdezte titokzatosan.
- Én vagyok - válaszoltam, biztosan benne, hogy nem hazudok.
- Megismerkedtem a dominóval, de ma éjjel nem megy, Paquita ott van, de közben a férj is jönni akar, nem tudjuk, hol az ördögbe talált jegyeket. Milyen kár! Gondolj bele, micsoda lehetőség! Láttunk téged, és mivel ő maga nem mert beszélni veled, engem küldött, hogy adjam át: holnap mindenképpen találkoztok a Serpenyőben... Vérvörös dominó és fehér szalagok...
- Rendben.
- Vetted?
- Ott leszek.
- Ember, és a feleséged? - kérdeztem egy igencsak furcsa lénytől, akinek az egész öltözete bőségszarukból állt. Fekete dominó, egy másik, teljesen ugyanolyanba karolva.
- Biztosan alszik már, bármennyire is próbáltam, nem tudtam rávenni, hogy eljöjjön, nincs nála nagyobb ellenzője a mulatságoknak.
- Így hát őmiatta lazítasz; itt maradsz egész éjszaka?
- Nem, csak négyig.
- Jól teszed.
Azzal otthagyott a szarvacskás, és fél füllel a következő szavakat hallottam:
- Nem fogott gyanút.
- Hogy lehetett, hiszen egy órával később jöttem el, mint ő...
- Azt mondta, hogy négykor?
- Igen.
- Ráérünk. Biztos vagy a cselédlányban?
- Semmi gond, mivel...
Egy elvonuló vendégsereg szakította át kiváncsiságom hálójának fonalait, a beszélgetés többi szava egybemosódott az egyre ismétlődő „Ismersz?”, „Ismerlek” stb., stb. szavakkal.
Hát nem a szerencsecsillagom hozott el ma éjjel egy dominót, aki ugyanolyan, mint valamennyi szeretőé, és persze szerencsésebb, mint Quevedo, hisz a sötétben ugyanolyannak látszott, mint mindazok, akik el akarták látni a szeretők baját?
- Pszt! Pszt! Csak megtaláltalak! - mondta selymes hangján egy másik, karcsú maskara, megragadva a karomat, felindulva a beteljesedett reménytől. - Régóta keresel?
- Nem éppen, mivel nem is gondoltam, hogy itt talállak.